Sokan már hetekkel az év vége előtt sejtik, hogy baj lesz… Hogy a matematikából elért éves teljesítmény bizony kevés lesz a ketteshez. Jó esetben a tanár jelzi a diáknak még időben, amikor még van esély a javításra, hogy szedje össze magát… De sokszor nem sikerül a javítás…
Ha a szülő nem követte szorosan a gyerek előremenetelét és a tanárral sem volt szoros a kommunikáció, derült égből villámcsapásként érheti a gyerek sikertelensége.
A bukásnak több oka lehet:
– Nem érti a gyerek az órai magyarázatot, de ezt nem jelzi a tanárának és a szülőjének. Mivel nem érti, a házi feladatot sem tudja megcsinálni, rosszabb esetben elő sem veszi, így a tudást nem tudja megszerezni, aminek egyenes következménye, hogy a dolgozatai sem sikerülnek.
– A gyerek érti az órai magyarázatot, és azt gondolja, ezzel tudja is a matematikát. Ezért nem érzi fontosnak, hogy otthon elővegye és elkészítse a házi feladatot. Mivel nem próbálja ki önmagát, a dolgozatnál szembesül vele, hogy nem boldogul önállóan a feladatmegoldásokkal, és akkor már késő…. Ha tanár nagyon következetes és figyelmes, akkor észreveszi, hogy nincs kész a lecke, és így vagy úgy motiválja a diákot az otthoni munkára. Ez azonban egy közel 30 fős osztálylétszámnál nagyon nehéz és sok értékes percet vehet el az órából.
– A gyerek matematika rész-képesség zavarban szenved, amit diszkalkúliának is mondanak. Akarja, erőlteti, csinálja, gyakorol, mégsem jön az eredmény. Ilyenkor sajnos még egy türelmes korrepetáló tanár sem tud eredményt elérni. A gyerek egyre elkeseredettebb és frusztráltabb, az önbecsülése eléri a mélypontot. Ha ezt tapasztalják, érdemes nevelési tanácsadóban megvizsgáltatni a gyereket speciális tesztekkel, és ha megállapítják a rész-képesség zavart, akkor felmentetni a gyereket matematikából. Inkább így, mint hagyni a gyereket kínlódni. Ha felmentik, utána tud olyan területekre koncentrálni, amiben jó és fejlődőképes. (itt fontos megjegyeznem, hogy az csupán kényelemből, csak mert a gyereknek nincs kedve a matekot tanulni, nem lehet és nem is szabad felmentetni. A matematikára, a problémamegoldó képesség fejlesztésére nagy szükség van az életben.)
– Ritkán, de előfordul, hogy a tanár-diák konfliktus is hozzájárulhat egy bukáshoz. Nem szimpatikusak egymásnak, a gyerek szemtelen, ellenáll és a tanár is rosszul kezeli ezt a helyzetet. Ilyenkor lehetséges, hogy egy kétes helyzetben lefele billen a mérleg nyelve. Az ilyen szituációkat mindenképpen kezelni kell, hiszen egyik fél sem nyer, mindketten sérülnek. Ha szükséges, be kell vonni a szülőt, esetleg az igazgatót a konfliktus tisztázásába…
Amennyiben a diák megbukott, nincs mit tenni, új stratégia kell. Meg kell tervezni a pótvizsgáig hátralévő 2,5 hónapot, hogy stabilan fel tudjon készülni a vizsgára és a következő évre.
10 hónapnyi anyagot kell úgy megtanulni, hogy arra építkezni lehessen a következő tanévben.
Módszerek:
Előveszi az évben használt tankönyvét és füzetét, és elkezdi elölről megtanulni az anyagot. Megoldja az évben megoldott feladatokat. Érdemes beszerezni egy, az adott évfolyamhoz kötődő gyakorló munkafüzetet és kitölteni mindig az aktuális anyagnak megfelelően. S persze sok új feladatot is meg kell ahhoz oldani – helyesen -, hogy az adott témában gyakorlatot és valódi, használható TUDÁST szerezzen a gyerek.
Ritkán, de előfordul, hogy nem használtak az iskolában matematika tankönyvet. Ekkor érdemes beszerezni egy, az adott évfolyamhoz kötődő tankönyvet, munkafüzetet, és abból felkészülni.
Nagy valószínűséggel a gyerek nem fog tudni önállóan felkészülni! Szükség lesz egy külső személyre, aki segíti, irányítja a tanulást. Ez lehet egy matematikában otthonosan mozgó ismerős, rokon, akinek van kellő türelme a frusztrált és kudarcélményekkel teli gyerekhez, és érthetően magyaráz. Az a tapasztalat, hogy a szülő, bármilyen jól érti a matekot, sajnos nem tud a gyereknek segíteni. Más köztük a kapcsolat, a gyerek nem fogadja el a szülőtől a magyarázatot, a szülőnek sincs akkora türelme… Ha tudott volna segíteni, a gyerek nem bukott volna meg… Egy külső ember kell, lehetőleg egy szakember. Minden gyerek más, más jellegű magyarázat, megközelítés kell. Ezt egy olyan tanár, akinek volt már dolga sok féle gyerekkel, könnyen megoldja.
Mikor kezdje a diák a felkészülést a pótvizsgára?
Nem elég augusztusban elkezdeni! Az iskola vége után egy hét – 10 nap lazítás után le kell ülni tanulni, legalább naponta 1-2 órát! Ha a gyerek szorgalmas és elkötelezett a siker mellett, elég lehet egy héten egy korrepetáló óra, ahol megbeszélik a felmerült kérdéseket, és a megoldani való feladatokat. De az is elképzelhető, hogy két óra is kell egy hétre. Gondoljunk csak bele, 10 hónapnyi iskolai tananyagot kell átrágni 8-10 hét alatt. Ez nem kis feladat, odafigyelést igényel a szülő a diák és a korrepetáló tanár részéről is.
Sikeres felkészülést kívánok!
Én szinte egész nyáron várom a kecskeméti pótvizsgára készülőket. Részletek az oldalon a megfelelő menüpontokban. Időpont kérés: telefonon.
Vigyázz, ha hozzám jársz, megszereted a matekot!